Menü
Magyarországon egyre több vállalkozást érint a munkaerő-kölcsönzés, és ezzel együtt egyre gyakrabban hangzanak el a kérdések: hogyan történik a munkaerő-kölcsönzés könyvelése? Mit jelent
ez munkajogi szempontból? Mit jelent az áfa szempontjából a munkaerő-kölcsönzés?
Cikkünkben röviden bemutatjuk az ezzel kapcsolatos főbb tudnivalókat, ügyfeleink és leendő ügyfeleink részére pedig állunk rendelkezésre, amennyiben bővebben szeretnének belelátni a munkaerő-kölcsönzés adójogi és munkajogi hátterébe.
A 2012. évi I. törvény (Mt.) 14–222. §-ai, valamint a munkaerő-kölcsönzési és a magán-munkaközvetítői tevékenység nyilvántartásba vételéről és folytatásának feltételeiről szóló 118/2001.
(VI. 30.) Korm. rendelet szabályozza a munkaerő-kölcsönzési tevékenység folytatásának feltételeit.
A munkaerő-kölcsönzés alapvetően egy rövidebb ideig tartó foglalkoztatás megvalósítására szolgál, ahol a munkavállaló egy munkaerő-kölcsönzési tevékenységet végző munkáltatóval létesít jogviszonyt. A munkavállaló munkateljesítményét azonban nem a vele jogviszonyban álló munkáltató használja fel, hanem egy harmadik személy, aki a munkáltatóval áll szerződéses jogviszonyban. Itt tehát a munkavállaló és a munkáltató között egy munkaviszony áll fenn, míg a munkáltató és a
„kölcsönző” között egy polgári jogviszony.
Ezen harmadik személy anélkül gyakorolhatja a munkavégzéssel kapcsolatos munkáltatói jogokat, hogy közötte és a kölcsönzött munkavállaló között munkaviszony állna fönn. A kölcsönvevő és a
kölcsönzött felek tekintetében az Mt. nem határoz meg speciális feltételeket, azonban a kölcsönbeadó az Mt. 215. § szerint lehet:
a) az az EGT-államban székhellyel rendelkező vállalkozás, amely a rá irányadó jog szerint munkaerő-kölcsönzést folytathat, vagy
b) az a belföldi székhelyű, a tagok korlátolt felelősségével működő gazdasági társaság vagy a vele tagsági viszonyban nem álló munkavállaló vonatkozásában – szövetkezet,
amely megfelel az Mt.-ben vagy az egyéb jogszabályban foglalt feltételeknek, és az állami foglalkoztatási szerv nyilvántartásba vette.
A kölcsönbeadó a munkaerő-kölcsönzés keretében a vele munkaviszonyban álló munkavállalót ideiglenesen átengedi munkavégzés céljából a kölcsönvevőnek. A kölcsönvevő irányítása alatt a
munkavállaló ideiglenesen végez munkát, azaz a tényleges foglalkoztatás nem a munkaszerződés szerinti munkáltatónál valósul meg, hanem a kölcsönvevőnél.
A kölcsönzés során a munkáltatót megillető jogokat és kötelezettségeket a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő – megállapodásuk szerint – megosztva gyakorolja:
– a munkaviszony megszüntetésének jogát a kölcsönbeadó gyakorolja, a munkavállaló szintén a kölcsönbeadóval közli, amennyiben munkaviszonyát meg kívánja szüntetni (ennek természetesen számos előnye van a kölcsönző részére),
– a munkavállalóra irányadó munkarendre, munkaidőre és pihenőidőre a kölcsönvevőnél irányadó rendelkezéseket kell alkalmazni.
Látható tehát, hogy a tényleges foglalkoztatáshoz kötődő munkáltatói jogok és kötelezettségek így elválnak attól a munkáltatótól, akivel a munkaszerződés létesül.
A munkabér tekintetében a kölcsönbeadó fizeti a munkavállaló részére a munkaszerződés alapján a munkabért. A kölcsönvevő és a kölcsönbeadó megállapodhatnak abban, hogy a munkabéren felüli juttatást a munkavállaló a kölcsönvevőtől kapja közvetlenül. Mindez tehát azt jelenti, hogy munkaerő-kölcsönzés során is a munkavállalóval munkaviszonyban álló munkáltatónál jelenik meg
bérköltségként és bérjárulékként a munkavállaló munkabére és annak közterhei.
A kölcsönvevő és a kölcsönbeadó között tehát, ahogyan fentebb írtuk, egy polgári jogi szerződés áll fenn, amely egy szolgáltatásnyújtásra létrejött kötelem. A munkavállalókat kölcsönvevő a munkavállaló foglalkoztatásával kapcsolatos költségeket (a munkabért és annak közterheit) a munkavállalóval munkaviszonyban álló munkáltató részére számla alapján megtéríti, emellett a kölcsönadó díjat számít fel a nyújtott szolgáltatásért.
Sok vállalkozás azt gondolja, hogy a munkaerő-kölcsönzés a fordított adózás hatálya alá tartozik, azonban az Áfa tv. 142. §-a meghatározza, hogy mikor tartozik a munkaerő-kölcsönzési szolgáltatás a fordított adózás hatálya alá.
Elsőként fontos felhívni a figyelmet, hogy az áfatörvény nem határozza meg, hogy mi a munkaerő- kölcsönzés fogalma, így a helyes adózási technika kiválasztásához a szavak „hétköznapi” értelméből kell kiindulni. Az, hogy egy ügylet munkaerő-kölcsönzésnek minősül, nem a szerződés elnevezéséből, hanem annak tartalmából állapítandó meg.
A hatályos Áfa tv. 142. § (1) bekezdés c) pontja úgy rendelkezik, hogy az adót a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője fizeti munkaerő-kölcsönzés esetén, amely az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés a) pontja szerinti termékértékesítéshez vagy szolgáltatásnyújtásnak minősülő olyan építési-szerelési és egyéb szerelési munkához kapcsolódik, amely ingatlan létrehozatalára, bővítésére, átalakítására vagy egyéb megváltoztatására – ideértve a bontással történő megszüntetését is – irányul.
Tehát fontos leszögezni, hogy nem minden szolgáltatáshoz nyújtott munkaerő-kölcsönzési szolgáltatás tartozik a fordított adózás hatálya alá.
Az áfa törvény szerint 2021. április 1-jétől a fordított áfa hatálya alá azon munkaerő-kölcsönzési szolgáltatások tartoznak, amelyek
az Áfa tv. 10. § d) pontja szerinti termékértékesítéshez (építési-szerelési munkával létrehozott, ingatlan-nyilvántartásba bejegyzendő ingatlan átadása), vagy
szolgáltatásnyújtásnak minősülő, ingatlan létrehozatalára, bővítésére, átalakítására, egyéb megváltoztatására irányuló építési-szerelési és egyéb szerelési munkákhoz
kapcsolódnak.
Egy korábbi cikkünkben részletesen írtunk arról, hogy mi minősül építési- szerelési munkának és mik a fordított adózás személyi feltételei.
Amennyiben a munkaerő-kölcsönzés tekintetében átfogóbb konzultációra van szüksége, vagy könyvelőváltáson gondolkozik és a tevékenységét érinti akár a fordított adózás, akár a munkaerő-kölcsönzés, keressen minket bizalommal.
Nem csak könyvelőink, hanem adótanácsadóink és ügyvéd kollégáink is segítségére lesznek, vegye fel velünk a kapcsolatot:
+36 30 241 4118 vagy +36 30 942 2378
